Klasszikus értelmében azt jelenti a vegetariánus diéta, hogy az ember egyes okokból a növényi alapanyagokat kezdi nagyobb mennyiségben előnyben részesíteni, és húsmentesen kezd el táplálkozni. 

Az emberek többségében általában állatbaráti, környezetvédelmi vagy hitbéli esetleg társadalmi okok miatt választják, ugyanakkor egyre többen egészségügyi megfontolásból kezdenek bele húsmentes étrendbe vagy legalábbis állati termék korlátozottabb  fogyasztásába.

A vegetáriánizmusnak több formája létezik, amelyek a korlátozásaikban különböznek egymástól.

• Lakto vegetáriánus: A növényi táplálékok mellett mézet és tejterméket igen, viszont hús és hal mellett tojást sem fogyasztanak.
• Ovo vegetariánus: Tojáson kívül minden más állati termék fogyasztását kerülik.
• Ovo-lakto vegetariánus: Hús és halmentes növényi étrendet követnek, melyet tojás és tejtermék fogyasztásával egészítenek ki.
• Szemi (fél) vegetáriánus: Olyan többnyire növényi alapú táplálkozási irányzat, melynek követői alkalomadtán halat, tengeri herkentyűket, valamint baromfi húst is fogyasztanak.
• Peszketariánus: Étrendjüket a növényi termékek mellett tojás, tejtermékek, halak és tengeri herkentyűk adják.
• Flexitáriánus: A vegetáriánus irányzatok közül ez a legújabb. Elnevezése az angol ’flexible’, rugalmas szóból ered. A diéta alapját az adja, hogy kevésbé merev, azaz követői többnyire növényi táplálkozást folytatnak, de alkalmanként, amikor megkívánják fogyasztanak bizonyos állati termékeket is.
• Vegán: A vegánság valójában egy életforma. Követői abszolút nem fogyasztanak állati terméket, sőt teljes mértékben távol tartják magukat az állati termékek használatától is. Nem használnak olyan kozmetikumokat melyek állati eredetű összetevőket tartalmaznak, nem hordanak bőr kiegészítőket (táska, pénztárca, öv stb.) és ruházatot

Nem csoda, hogy az utóbbi időben egyre újabb vegetáriánus irányzatok jelentek meg és a követők tábora is egyre népesebb lett, hiszen nagyon is kedvező egészségügyi vonatkozásai lehetnek egy jól összeállított növényi alapanyagokban dús, azokra alapozott diétának.

Kutatások alátámasztják, hogy a vegetáriánusok étrendje több élelmi rostot, antioxidáns anyagokat, B1-, B9-, C-, E- vitaminokat, valamint magnéziumot tartalmazhat, ugyanakkor ilyen diéta esetén kevesebb lehet a szervezet fehérje, Omega-3 zsírsav, kalcium, szelén, cink, vas, jód, A-(retinol), D-, B12-vitamin ellátása, ugyanis a növények ezen létfontosságú elemeket csak korlátozott mennyiségben, vagy csak bizonyos analógjait tartalmazzák. Ennek következtében hiánybetegségek, vérszegénység, pajzsmirigy problémák és akár csontvesztés is jelentkezhetnek. Éppen ezért aki ilyen diétát választ azoknak célszerű ezeket a tápanyagokat valamilyen formában pótolni. (1, 2, 11-13) 

Közelmúlt beli kutatások bizonyossága szerint, a vegetáriánus diéta az optimális vércukorszint megtartását elősegíti valamint kedvező irányba változását támogathatja kialakult II. típusú cukorbetegség esetén is. A növényi alapú táplálkozás támogathatja a fogyást, a kedvező testösszetétel elérését.  (3-7)

A vegetáriánus diéta támogathatja a szív- és érrendszer egészségét is, melynek egyik oka a vérzsírok kedvező arányának támogatása. További vizsgálatok szerint, a vegetáriánus diéta támogatja a szív és érrendszeri problémák másik kockázati tényezőjének, a magas vérnyomás csökkentését is. (8-10)

Az emésztési folyamat során a fehérjék kisebb alkotóikra, aminosavakra bomlanak le, amelyekből aztán az emberi szervezet saját fehérjéi épülnek fel. Egyes aminosavakat az emberi szervezet képes előállítani (nem esszenciális), ugyanakkor vannak olyanok melyekből vagy csak keveset (félig esszenciális) vagy abszolút nem képes előállítani (esszenciális), így azt a táplálékainkkal kell pótolnunk. A táplálkozással különböző fehérjéket fogyasztunk (állati és növényi), melyek lehetnek teljes értékű, ami azt jelenti, hogy az összes esszenciális aminosavat tartalmazza, valamint nem teljes értékű fehérjék, ami azt jelenti, hogy nem tartalmazzák az összes esszenciális aminosavat megfelelő mennyiségben.

Komplettálással, azaz kiegészítéssel, biztosítható a megfelelő mennyiségű esszenciális aminosav ellátás (pl. metionin aminosavban szegényeb hüvelyesek lizinben szegényebb barna rizzsel társítása esetén) a fehérjeszintézishez vegetáriánus táplálkozás esetén. (17, 18)

A vegetáriánus táplálkozás legnagyobb problémáját a növényi lektinek jelentik. Ez a téma különösen nagy. Röviden annyit érdemes tudni, hogy a növények is védekeznek bizonyos anyagokkal az őket elfogyasztók ellen. Az általuk termelt növényi anyagokat hívjuk lektineknek, melyek számtalan egészségügyi kihívás okai lehetnek. Egyes lektinek hőérzékenyek, melyek a főzés-sütés-párolás során ki lehet őket iktatni, ugyanakkor a lektinek jó része hőálló és káros hatásuk eliminálása csak kuktával, túlnyomás esetén lehetséges. Egy másik terület, amit szükséges megemlíteni a goitrogén anyagok, melyek szintén nagyobb mennyiségben fordulhatnak elő egy vegetariánus táplálkozásban. Ezen anyagokat hőkezeléssel inaktiválni lehet. Ez alól kivétel a köles, cirok és teff ugyanis a goitrogének ezen gobanák esetén akkor aktiválódnak. (14-16) Erről a témáról további cikkjeimben olvashattok részletesen.

Ahogyan láthatjátok a jól összeállított vegetáriánus diétának lehetnek előnyei. Mivel nem vagyunk egyformák táplálkozási igényeinkben sem, ezáltal egy növényi bázisra alapozott diéta megtervezése és követése különösen nagy körültekintést igényel.